Na szóval akkor. Az elmúlt hetekben érdekes ellentétre bukkantam a hazai és a dán nyelvoktatás terén. Míg nekem otthon állandóan azt sulykolták a kicsi kis buksimba, hogy a szótárazás nem olyan fontos, és ne kapaszkodj a szótáradba, itt egyenesen azt tartják, hogy a szótár Isten ajándéka. Igen, így, nagy betűvel. A szótár jó, a szótár a barátod.
Miért is? Hát elsősorban azért, mert igen kicsi rá az esélyed, hogy a csoportodban legyen még egy veled egyező anyanyelvű, aki egy-egy fontos szó, kifejezés jelentését el tudja magyarázni, ha esetleg az angol-dán magyarázatot nem értenéd. Annak meg egyenesen nullával egyenlő az esélye, hogy a tanárod beszéljen magyarul. Ugye, ugye? Mondom én.
Itt tehát nem, hogy el akarták volna fojtani a szótárazási kényszeremet (bizony, nekem olyanom is van), hanem még bátorítottak is, hogy bontakozzak ki. Megtettem. Először is vadul kutattam egy otthon megvehető dán-magyar szótárt (nem magyar-dánt, hahó!), de rá kellett döbbennem, hogy az így nem igazán létezik, vagy már nem lehet kapni. Ekkor jött a döbbenet: a nyelviskola könyvtárában egyenesen 7 példány is létezik belőle. Még dán-hindi szótáruk is van, úgyhogy semmi akadálya nem lehet annak, ha tanulni akarsz :) Csak te magad, de ugye ez már megint egy másik kérdéskör.
Tehát szótár pipa, van dán-angol is, ha esetleg unatkoznék (nem szoktam). Mivel az angolnál már elkövettem azt a hibát, hogy nem voltam elég alapos, és tojtam a kifejezések megtanulására, így a dánnál ugyanezt nem akartam elkövetni.
A lényeg tehát, hogy leckénként, mikor szótárazom az ismeretlen szavakat, akkor megpróbálom a lehető legtöbb kontextusban kiírni a jelentést, illetve a szóval kapcsolatos kifejezéseket is szókártyára vetni. Hosszadalmas, pepecselős munka, és megtanulni is sok idő, de mennyivel jobb, ha komplett kifejezés tár áll rendelkezésemre kommunikálás közben, nem igaz? Persze annak érdekében, hogy ne lepjen be a sok- egyelőre- felesleges tanulnivaló, igyekszem pusztán azokra koncentrálni, amelyeket most hasznosnak vélek. Ergo például mezőgazdasággal kapcsolatos kifejezéseket nem igazán tanulok meg egyelőre, viszont mindent, ami gyerekekkel kapcsolatos, azt igen. Később jöhet a mezőgazdaság is, most azonban prioritások vannak.
Ez szerintem nagyon fontos! Ezért sem szeretem a mások által összeállított szószedeteket használni. Mert azok egyrészt nem személyre szabottak, másrészt meg ugyebár kinek mi a fontos. Mert ugye jó lenne, ha valamilyen formában érdekelne is, amit tanulok. A lényeg tehát: készíts magadnak saját szószedetet, saját gondolattérképet, saját szókártyákat, mindent, ami neked, személy szerint érdekes, hasznos, és használható! Mert úgy fog igazán megmaradni, és a későbbiek során könnyebben előrántható válik az agyad mélyéről, ha van kötődés közted és a kifejezések, szavak között. Mondjuk az, hogy te készítetted, gyűjtötted, rendszerezted őket. A saját szisztémád alapján.
Ennyi, és nem több, de ezzel rengeteg időt spórolhatsz meg a későbbiek során.
